A korábbi időszakban lebonyolított tervpályázatok eredménytelensége és a romterület – valós védelmet nem nyújtó – védőtetőjének elbontása után úgy gondoltuk, hogy a pályázati kiírás ajánlása szerinti fedett romvédelmet legjobban egy funkcióval rendelkező épület tudná biztosítani.  A felmerült alternatívák közül sem a bántóan együgyű „zárjuk a romot egy vasbeton födém alá” megoldás, sem pedig a lekezelő, otrombán gigantikus megoldások, mely szerint „a látványtól gyökerezzen földbe a látogatók lába”, nem lenne helyénvaló itt. Ha a lefedést nem csak egy tető épületszerkezeti eleme nyújtaná, hanem egy megfelelő funkciókat magába fogadó, a történelmi háttér bemutatására is alkalmas új múzeumépület és látogatóközpont, akkor az itt állt bazilika fontossága is jobban értelmezhetővé válna. 

Vasbeton pillérekre állított épületet terveztünk, melynek közepén egy fedett átrium ad természetes fényt napközben a romterületnek és a tervezett épület funkcióinak. A lefedést úgy terveztük meg, hogy a jelenleg kialakult utcaszintről továbbra is a mostanihoz hasonló látvány táruljon fel a gyalogosok számára. Az emlékhely főbejáratát a városközpont felől alakítottuk ki. A Pipó-torony helyén megvalósult „reptető” nem képez meghatározó tömegelemet (építészeti jelet) a városközpont felől, pedig ez kívánatos lenne. Keleti irányból a Lux városkapu remekül megoldja ezt a kérdést, de a Városház tér felől ez eddig megoldatlan maradt. A hiányt az emlékhely és a múzeum főbejáratának szánt bástya építésével pótoltuk, mely a püspöki palota homlokzatától visszahúzva tárulkozik fel. A bástya vertikális közlekedőként funkcionáló lépcsőháza az épületegyüttes fő forgalmi szervezőjévé vált, az élővirágból alkotott homlokzati felület szépsége pedig szimbolikus tartalommal ruházza fel mindazt, ami mögötte található.